Elékezzünk rá

 Pérszé, néha illen is van... :)

Látva, hogy felütötte fejét a romantika, közbe kell lépnek. Tudom, tudom... esik az eső, borongós idő van, ilyenkor rossz az ember kedve, emlékezni illik a szép időkre, s reményt meríteni élményeinkből.

De!

Itt az igazi borzalom, ki még nem látta, tessék megnézni!

Máris egész barátságos lesz az idő ott kinn...:)

Ghymes : Szárnyaskezű szeretők

 

Elképzelt csók a hatalom
Ez a világ másolt papiron
Lázadtól hűt a nyugalom
S a vérem maga-magamon.

Húnyd le most lassan a szemed
Holnap történt meg, mi lepereg
Hozzád ért az órám, s leszakadt
Sírásod mega-megakadt.

Nincs álmunk könnyű idején
Nincs kastélyunk hűs kockakövén
Alszik most kényes bizalom,
Akarod s aka-akarom.

Engedjétek meg ha lehet,
Tárjunk szét szárnyas kezeket
Fentről lássuk meg a helyet, ahol
Robbantunk szeme-szemeket.

Szőlőből bor, ha született
A borból könny, ha született
Belőlünk mit tudsz, mi lehet?
Szorítsd a keze-kezemet.

Jobb lesz jövőre az a baj
Jobb lesz jövőre a tavaly
Rend élén trónol a zavar
Rend élén a za-a zavar.

Hús nélkül semmi szerelem,
Hús nélkül semmi szerelem,
Hús nélkül semmi szerelem,
Hús nélkül szere-szerelem.

Hús nélkül semmi szerelem,
Hús nélkül semmi szerelem,
Hús nélkül semmi szerelem,
Hús nélkül szere-szerelem.

 marának. szeretettel.

Európa kiadó : Romolj meg!


Korbácsolj fel! Kényeztess el!
Jöjjön, aminek jönnie kell,
Ami most van, elmúlt rég,
Rombold le lágyan az emlékét,
Alattunk morajlik a város
Kicsi és jelentéktelen,
Nem tudom, hogy mire várok,
De ha meglátom, felismerem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Hiába élni a szakadék szélén,
Kezdjük a végén! Kezdjük a végén!
Sikíts, karmolj, remeg a testem.
Repülni szeretnék, de az ágyamon fekszem.

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

Választani túl késô,
Már semmire nincs idô
A jövô elôttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,
Van aki félig és van aki végig,
Jól tudom, ez nem álom,
Van aki félig és van aki végig,
Annyi életem van, ahány halálom...

Romolj meg, ostromolj meg,
Szelíden, szépen és halkan,
Romolj meg, ostromolj meg,
Nagyon durván és nagyon lassan...

marának !

(mara, remélem boldog vagy, és szeretitek 1mást)

iq-fightin'_ der untergang (A bukás)_

a gyár termel:

Bombahír TV: A Nagy Egyetemista-teszt I.: ELTE vs BME from Bombagyár on Vimeo.

a fejétűl bűzlik a hal:

Az ember néha hajlamos az önpusztításra. Alkalmanként úgy érzi, hogy mindenféle különösebb ok nélkül, figyelmen kívül hagyva a logikát, vagy az önmagának felállított szabályokat, ártania kell önmagának. S mint afféle tengeribeteg, klausztrofóbiára hajlamos utas, elhatározza, hogy kirándulást tesz egy szűk tengerjáróhajóval a viharos óceánon. Valahol jómagam is így tettem, mikor, mondhatni unalomból, s némi - férfiakra általában jellemző - egészséges kiváncsiságtól hajtva, az egyik nagy kereskedelmi csatorna "Királynő" című remekbeszabott műsorával ütöttem el néhány felesleges órát.

A szépségverseny, mint műfaj látványos dolog. Nemcsak a fürdőruhás bemutató, hanem úgy általában az egész. Persze a legszebb nő kiválasztása merőben szubjektív dolog hasonlatosan a legfrankóbb autó, a legfinomabb bor, a legjobb film, vagy a legemlékezetesebb zenei akkord megnevezéséhez. Kinek a pap, kinek a papné. Valakinek meg egyik sem, mert az állatokat kedveli. Az persze egy dolog, hogy legnagyobb bánatomra a döntős hölgyek nagyjából mind egyfajta - fotómodell - típust testesítettek meg (persze legalább idomaik nem a "Szilikon-völgyben" formálódtak), így a fürdőruhás bemutatónál a nagyestélyis felvonulás némiképp izgalmasabbnak mutatkozott. Ettől függetlenül arcuk többnyire helyes volt, s az is elmondható, hogy egy dekányi túlsúly sem mutatkozott meg napokig koplaltatott alakjukon.

Igazából maguk a lányok, s maga a verseny ténye, s végeredménye még nem ébresztette volna fel bennem a billentyűzetet kaparászó, s az internet erdejében tomboló vadállatot, mert hát voltak már szebbek is, kevésbé csinosabbak is, szóval alapjában kijelenthetjük, látvány terén alsóhangon azt kaptam, amit vártam. De maga a műsor...

Nos mondhatnám, hogy szót sem érdemel, ám ez sajnos nem igaz, mert bizonyos részletek mindenképp kiemelésre érdemesek. Első a műsorvezetés. Lilu hozta a kötelezőt, s a magam részéről - mivel alapvetően a barokkos nőideál áll a legközelebb hozzám - mindig szívesen időztem el szűk ruhába bujtatott idomain egy-egy varázslatosan szép, ám alultáplált fürdőruhareklám után. Hujber Ferenc esete már kicsit más. A műsor első felében még elment a nyáladzó kiskutyaként a lányok bájait verbálisan csodáló kéjenc szerepe, elvégre ezt tulajdonképpen el is várjuk egy olyan rosszfiús alkattól, mint amilyen a színművész volt korábban. De a már napköziben is szakállasnak tűnő poénok, vagy viccesnek szánt szófordulatok az embernek inkább általános iskolás csajozós dumáit juttatta eszébe, mintsem egy szépségverseny felkonferálását, illetve leendő szépségkirálynőkkel - akik sablonos és kiszámítható válaszaikkal egymást múlták felül - készített rövidebb interjúkat.

Persze ez még önmagában fogyasztható lett volna - pestiesen szólva szódával elmegy - de sajnos a rendező szerint valamiért szükség volt a hosszabb-rövidebb szünetek unalmát áthidalni hivatott zenés betétekre. Már első alkalommal meglehetősen bizarr volt a "Nemzet Főhooligánját" látni Lady Gaga bőrében. De "Pókerarcunk" becsületére legyen mondva, a teljes nevetségessé válás nélkül sikerült rutinból lehoznia a produkciót, még annak ellenére is, hogy néhány gondosan megtervezett pózról egy koravén Gianni Morandi-utánzat jutott az ember eszébe. Más kérdés, hogy a "tánckar" fetrengése, s jobb sorsa érdemes énekesünk lófrálása szemmel láthatóan mindenféle átgondolt koreográfiát, s komolyabb tervezést nélkülözött. Aztán Feró és BB produkciója már nem okozott különösebb meglepetést, bár talán jogosan tehető fel a kérdés, milyen okból énekeltek pont ők duettet, s miért pont itt. Az utolsó "produkciót" is figyelembe véve kézenfekvőnek tűnik, hogy különböző korok, s zenei stílusok, műfajok férfi sztárjaival kívánta a rendező szinten tartani a hölgynézők figyelmét, de akkor sem túlságosan érthető, miért is kellett szegény srácoknak Lady Gaga és Britney Spears slágereket énekelni. Mert ha a Lady Hooligan szokatlan volt, akkor Britney Spears Toxic-ja Brash Bence, Varga Viktor, s "Csizmás Kandúr" (sajnos a fiatalember nevét tudatlanságok és műveletlenségem okán nem tudom, nézzék el ezt nekem) előadásában maga volt a megtestesült borzalom, a 18-as karikát kívánó iszonyat, egyszóval méreg, mely nagyobb dózisban szellemi leépülést von maga után. Elhiszem én, hogy a "Csillag Születik" dobogósainak, felfuttatott sztárocskáinak bizonyos időközönként szerepelnie kell a képernyőn, de ha már olcsóságuk okán ez nem kikerülhető, legalább öltöztessék fel őket normálisan. Azért egy női szépségversenyen mégse az legyen az ember érzése, hogy valójában a "Kék Osztriga Bár" vendége. Mert hát a három szerencsétlen láttán - mintha Pinokkió, Pumukli és Csizmás Kandúr eltévedt volna egy női ruhákkal foglalkozó kínai mosodában - először elfogott a röhögés, mely később sajnos heveny hidegrázásra váltott, mikor már a hangjukra is sikerült odafigyelnem. Ugyanis szegény srácok bárhogyan is próbálták a maguk visszafogott stílusában kiénekelni Britney igen "bonyolult" hajlításait, ez sehogy sem sikerült, mint ahogy az összhangra törekvés is maximum az öltözködésben volt fellelhető.

Egyszóval az este új műfajt láthatott a nagyérdemű: a televíziós szépségverseny paródiáját

Végülis ez is valami. Ha már jó alapanyagból jó végterméket nem tudunk nyújtani, legalább adjunk valami újat, valami különösen, érdekesen rosszat.

Aldozzunk egy picit a német kultúrára is! Furcsa egy művésznő ez a Nina Hagen, de hogy eredeti, az bizonyos. Lehet, van akinek megbotránkoztató, de nekem a szarkazmusán keresztül valahogy mégis egy valóságos német nyelv, kultúra hallik át...

Szerettem valaha a német nyelvet és irodalmat, amit már nagyon sok esztendeje, hogy tanultam. Szerettem ezt e kemény kiejtést, kedvelem Marlene Dietrichet is.

A bécsies kiejtés valahogy nekem a "német nyelv elárulása". Soha nem kedveltem, mert olyan "tüchtig". Ha valami német, akkor legyen teljesen az.

Nina Hagen az.

The Rip       

As she walks in the room
Scented and tall
Hesitating once more
And as I take on myself
And the bitterness I felt
Realize that love flows

Wild, white horses
They will take me away
And the tenderness I feel
Will send the dark underneath
Will I follow

Through the glory of life
I will scatter on the floor
Disappointed and sore
And in my thoughts I have bled
From the riddles I've been fed
Another lie moves over

Wild, white horses
They will take me away
And the tenderness I feel
Will send the dark underneath
Will I follow

Wild, white horses
They will take me away
And the tenderness I feel
Will send the dark underneath
Will I follow

 

Vicces kedvű kommentelőnk linkelte be komment helyett. Azonnal megtetszett. Ezért most idekopizom, kezdődjön ezzel a madárdallal holnap a reggel:)

Erre még nekem is lecsúszna egy fél kiskupica:-D

Itt egy útra csábító ajánlat azoknak, akik még nem jártak arrafele, ahol 1000 éve, vagy talán még régebbről, védték  a székley határőrök Magyarorzság keleti határát. Tisztelet nekik!

http://www.rejtekhely.ro/modules.php?spgmGal=RH1000&name=News&file=article&sid=1000

no comment [a video magáért beszél].

Ezt a nótát teszem be holnapra.

Janis Joplin: Trust me

Nehéz volt válsztanom a Pink Floydtól, mert mindent szeretek tőlük.

Ez egy régi albumukról való. Hallgasd az idő múlását...

Biztosan ismered, de talán örülni fogsz ezeknek a csillagoknak (is):

Kedvenc színem a fekete. Vagy 30 évig jártam szinte mindig feketében. A fekete inkább a lázadás, mintsem a gyász színe. Hiszen van fehér gyász is.

Ez a dal ha jól tudom, egy háborúellenes dal - az amcsik Vietnám ellen elkövetett agresszója ellen szól. És szól a fiatal élekekért, melyeket egy hatalomnak joga volt/van eldobni - legalábbis hiszi magáról.

De a dal lendületes zenéje mégis kisodor az életbe, ha tudod úgy hallgatni...

Neked, külön szeretettel, Szorokin!

Mindkettőtöknek!

Durván lírai!:) De én nagyon szeretem bedöngetni! Olyankor élek - nagyon:)

imádom. kedvencem. überelhetetlen.                                                                   beszéljen helyettem a zene, és az ének.

[ én kép nélkül hallgattam eddig, "csak" mp3, semmi tube... ezé 2 félét pakoltam ide: ]    

először legyen a csillagvilágos:                                        

ééés az emberes (ez hosszabb):

Valahányszor mentem a Tenger felé, ilyen életérzés volt bennem...

A csík az út közepén, a szerpentin és a sok-sok-sok, tengernyi tengerkék:)

Egy kis vérpezsdítés:

Egy kis latin zene, gondtalan hangulat, andalító zene:

Nektek!