Egyik ismerősöm történetein keresztül - ha már a korábbiakban Horizont cikke által előkerült a népességfogyás témája - megpróbálok egy másik szemszögből közelíteni a témához.

Az esetek nem velem estek meg, ám mindenképp tanulságosak.

"Nagyfranc pali lévén éveken keresztül több vasat tartottam a tűzbe. Mivel kezdetben célom nem a megállapodás volt sok nővel kerültem kapcsolatba. Különböző kalandok, különböző típusú, egyéniségű, végzettségű nőkkel. Egy idő után azonban már vágytam valami tartalmasra, de valahogy nem nagyon akar/akart összejönni. Az alábbi hölgyekben az a közös, hogy mindegyikük jócskán 30 év felett jár már.

a/1) Krisztina: külkereskedelmi főiskolán végzett, ezért eleve megválogatja kikkel vált szót egyáltalán, mivel a végzettség ugyebár kötelez... Nála jókor voltam jó helyen, így rövidebb ideig jártunk egymással. Ám néhány alkalom után elmagyarázta nekem, hogy ő nem áll le olyan férfival, akiben nem látja a perspektívát, akinek nincs vállalható munkahelye (akkor épp nettó 200 000-et kerestem havonta, igaz vállalkozóként). Hozzá kell tenni, hogy a hölgy nem tudott főzni, gyakorlatilag a konyhában mutatott teljesítménye egyenértékű volt egy felhúzható zsebrádióéval, ami azért 30 év fölött meglehetősen fura. A gyermekeit is majd gyorsétterembe viszi?

a/2) Dóra: ő is "magasan" kvalifikált értelmiségi nő. Tipikus, kávéházakba, kiállításokra járó, belvárosi lány. Olyan, aki élvezettel csacsog "barcinői" között arról, hogy az aktuálisan menő festő azon alkotása, amely valójában egy átmulatott éjszaka után megfordult bélperisztaltika következtében, véletlenszerűen keletkezett, milyen jól bemutatja a mai társadalom problémáit, köztük is legjobban az ember elmagányosodását, no meg a művésznek a világ igazságtalanságai felett érzett fájdalmát. Néhány ember az ilyet kultúrsznobnak nevezné, de egy ilyen nő mellett nem illik ennyire egyszerűnek lenni... Szóval sokat beszélgettünk így is, meg úgy is, pár hét alatt szóba kerültek jövőbeli dolgok is. Mikor arra céloztam, hogy nekem majd a későbbiekben nem lesz elég egy gyerek, mert legalább kettőt szeretnék, de az sem baj, ha három lesz, kigúvadt szemekkel bámult rám, olyan értetlenül, mint Bodri kalauz Kápolnásnyékről Jackson Pollock alkotásaira: http://www.weboid.hu/article/no-5-1948-jackson-pollock/. Sűrű színváltoztatások és levegő utáni kapkodás után kijelentette, hogy ő nem akar gyereket, nemhogy hármat, még egyet sem. Mert hogy akarhatja azt egyetlen férfi is, hogy ő egy "bömbölő pisis" miatt meghízik, elveszíti az alakját, tönkreteszi a kebleit?! Továbbá az ő életébe egyszerűen nem fér bele egy gyermek felnevelése...

b) Bernadett: több év angliai tartózkodás után itthon tanárként dolgozott, de látszott rajta, hogy nagyon nem szereti az egészet. Jól megvoltunk egymással - pár alkalomig. Ugyanis amikor az autóm szervízben volt, gyakorlatilag lehordott a sárga földig, hogy is képzelem én, hogy Ő gyalogolni fog bárhová is. Ráadásul a randi megbeszélésekor nem mondtam, hogy nem lesz kocsi, ő meg úgy készült... S ekkor kaptam egy hosszú kioktatást arra nézve, neki milyen az ideális férfi. Már nem emlékszem a konkrétabb részletekre, de autóval furikáztatás alap, szeresse a munkáját, keressen sokat, mindemellett legyen szórakoztató, s viselje el az ő szeszélyeit, legyen sok ideje rá is. Ez 5 éve volt körülbelül, azt hiszem azóta sincs párja...

c/1) Zsuzsanna: budapesti szórakozóhely-látogatásaim alkalmával találkoztam vele, s párszor voltunk együtt. Na most meg kell jegyeznem, hogy a nála megismert "probléma" sajnos sok embernél (nőknél is) általános. Adott ugye egy fővárosi panellakás, vagy társasházi pár négyzetméteres lyuk (bocsánat, de nem tudom máshogy leírni). Aki szeret arra ébredni, hogy egy jól megtermett macska ül a fején, annak nyilván nem probléma az ilyesmi, de én bizony nagyon megijedtem. Sőt. Van némi allergiám az állatokra, szőrre (bár azt is meg kell jegyeznem, hogy kedvelem őket, nem vagyok fóbiás). Másik alkalommal arra keltem, hogy a fülemet nyalta belülről, így a hölggyel hamarost elváltak útjaink.

 c/2) Anett: én tudom, hogy az embernek társ kell, s a kutya az ember legjobb barátja. Azt is tudom, hogy nem lakhat mindenki kertes házban, családi házban. Na de annak mi értelme van, hogy az ember lánya 3 nagyobb testű ebbel osztja meg mindennapjait egy 3. emeleti panelban? Ráadásul a rosszcsont jószágok - ha nincs kivel aludni a gazdinak - az ágyban (igen, a lepedőn, a párnán, a paplanon) alszanak, mint egy rossz amerikai filmben?

d) Piroska: vele is egy szombat este ismerkedtem meg, csókot telefonszámcsere követett, majd pár beszélgetés után randiztunk is. Egyik alkalommal felhívott magához, elég jól megvoltunk egymással, nem is volt hiányérzetem, nyávogó macska sem bolyongott az ember lába alatt. Igen ám, de együttlét után, mikor az ember fia még egy kicsit ejtőzne, vagy készülne a következőre, a hölgy egy telefonbeszélgetést követően szó szerint kipaterolt a lakásból, mondván, jön a "következő" delikvens, ezért mennem kell...

e) Szilvia: kellemes társaság volt, csak kissé gyerekes és túlérzékeny. Nem tudom mennyiben volt ez nála szakmai ártalom (pedagógiai vonalon dolgozott). De vele például nem lehetett megnézni egy filmet, mert a második pofonnál sajnálkozni kezdett, hogy szegény ember, most fájhat a feje. Számára már a rajzfilmek is tele vannak erőszakkal, csúnya szavakkal, a képregényekről nem is beszélve. El is tiltaná az ilyesmitől a gyerekeket. Gyakorlatilag megrekedt valahol azon a szinten, ahol a tanítványai mozognak, vagyis inkább bizonyos elvárások alapján mozogniuk kellene. Mondanom sem kell, hogy a szex sem volt vele túl könnyű, hisz még azt sem engedte, hogy én kényeztessem, mivel az ilyesmi "undorító". Mindenesetre meg kell mondanom, hogy a jelenség egyáltalán nem általános, gyakorlatilag hasonlóval 30 fölött még nem találkoztam.

f) Rita: meglepődtem azon, hogy van ilyen lány. Kétszer is. Először is azon, hogy meglepően értelmes, kedves, házias teremtés volt, s azon csodálkoztam, a sok 30 fölötti szingli közül hogy a francba nem kelt még el? Nem akartam lerohanni, láttam hogy Ő nem az a fajta. Aztán néhány randi után kiderült, hogy bizony a családja vallásos (ami nem baj), de náluk házasság előtt nincsen szex. Tulajdonképpen az önmegtartóztatás tiszteletreméltó dolog, de azért azt is hozzá kell tenni, hogy az ember lánya/fia nem szívesen "vásárol" zsákbamacskát. Mert ugye a szex alapvető dolog, olyan, mint a légzés, az étkezés, stb... Ha egy kapcsolatban nem működik, abból csak bajok származnak. Ráadásul az sem túl jó, ha az ember neje néhol szőrösebb, mint az ura, mivel lábat borotválni teljesen felesleges, hisz egy kapcsolatban az érzelmek a legfontosabbak."

Röviden és hirtelen ezek jutottak eszembe. Ez nem kirohanás a nők ellen, csupán annak bemutatása, mennyire nem egyszerű a párválasztás, még bizonyos életkor felett járó embereknél sem...:)