az idő múlik, az óra ketyeg
kérlek, hadd maradjak veled
messze jár a színes nyár
a hajam lassan őszül már
hideg az este, hó szitál
de téged mindig hazavár
a féltő pár, ki nagyon szeret
és szívébe vési neved
az idő múlik, cigaretta ég
elhamvad lassan és itt a vég
egy utolsó slukk és nincs tovább
viszontlátásra, cimborák!
az idő múlik, cigaretta ég
elhamvad lassan és itt a vég
egy utolsó slukk és nincs tovább
viszontlátásra, cimborák!
de addig még élhetünk
együtt lüktethet velünk
a basszus szubtartománya
mikor táncra perdülünk
de addig még élhetünk
együtt lüktethet velünk
a basszus szubtartománya
mikor táncra perdülünk
nyomd be a play gombot, így indítod el a jelet
színes drótokon keresztül áramköri elemeket
érint az impulzus elektromos íze
egyesekből és nullákból áll összetűzve
egy érzést modellezni, ez létének értelme
lefordítja az üzenetet a gépek nyelvére
így lesz digitális a hús-vér románc
s a hangszóróból kiszabadul a dallam, ének, tánc
bizony mi is megvénülünk egyszer
és végzünk az ifjonti lázzal
ajtónkon kopog a kaszás
s mi tudjuk, nem edénnyel házal
tekerjük feljebb a hangerőt
talán fiatalabbak leszünk
a halálnak meg kiáltsuk ki
semmit sem veszünk!
Bús szamba
2011.03.18. 10:28 Donna (Cara)mba
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://offos.blog.hu/api/trackback/id/tr442749535
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
