Juhász Gyula - Esők után
Esők után, melyek borúba vonták
a házakat és lelkeket,
ha Nap derül nyugatnak horizontján,
oly csodálatosak a fellegek:
aranyban égnek és bíborban égnek
s az alkonyatba hulló messzeségek
úgy tündökölnek túlvilági szépen,
hogy szinte fáj a ragyogó azúr.
Az életem most épp így alkonyul:
minden borúján túl fények remegnek
s mit gyász és vád ezer esője vert meg,
a lelkem, mint dómok arany keresztje,
úgy néz a földre, a nagy cinteremre.
Szabó Magda - Végrendelet
Te egyedüli, aki sose bántott
Te temess el, ha a gyilkos idő
megbír e testtel.
Te mondd el helyettem
mekkorát tévedtem
mikor megszülettem
mikor ember lettem
nem vérivó farkas
sovány rengetegben.
Te mondd el helyettem
egyszer nem tévedtem
egyszer nem vétettem
amikor ágyamat
szíveden vetettem.
A versek és képek : a http://verspatika.freeblog.hu/-ról!
