Carl Gustav Jung (kiragadott részlet a híres pszichoanalitikus gondolataiból)
Férfi és nő
A férfit leginkább a munkája izgatja, és ez így van rendjén. A nőnek azonban a férfi a munkája és üzleti vállalkozása. Igen, tudom, kényelmes, önző hímnek tűnhetek, hogy ezt mondom. De a házasság fészeképítést is jelent. A fészekben pedig nincs hely egyszerre mindkét madár számára. Az egyik "befészkeli magát" a jó puha melegbe, a másik a fészek peremén billeg, s körbekémlelve a külvilágon tartja a szemét. A férfiak hiúsága az esetek többségében szakmai ártalom, noha hozzá kell tennem, hogy néha nevetséges méreteket ölt. A legtöbb férfi tart valamitől, és tele van előítéletekkel - ami hiányzik a nők zöméből. A férfiak nehezen tűrik, ha gondolkodásmódjukat és előítéleteiket bolygatják. Különösen áll ez férfiúi méltóságukra, úgy érzik, ezt akkor is védelmezniük kell, mikor a kutya sem fenyegeti. Félhetnek azután a betegségtől - vagy attól, hogy betegnek nyilvánítja őket valaki -, s egy sereg elfojtott aggodalom szorongatja őket, például anyagi, egzisztenciális helyzetüket illetően. Az esetek többségében azonban mindenekelőtt a félelemtől szenvednek Szinte egyetlen férfi sem őszinte, sem önmagával, sem velem. Oly sok nő áhítozik hiába a hitvesi harmóniára. Férjük képtelen ezt megérteni, amiben nincs semmi szokatlan, hiszen a férfiak amúgy sem értik a női nemet. A nők meg sehogyan sem fogják föl, hogy férjük a munkában korántsem az a teljhatalmú úr, mint odahaza, s alárendeltként rengeteget kell nyelnie, teszem azt, basáskodó főnökétől. Erre a legjobb gyógyír a házastárs megértése. A férj tehát űzötten, zaklatottan tér haza a munkából, ahol egész álló nap olyanokkal kellett szívélyesnek lennie, akiket ki nem állhat, s felgyülemlett mérgében a legszívesebben kupán verne valakit. Ehelyett mi várja, neje őnagysága tovább kínozza, és elvárja tőle, hogy figyelmes és gyöngéd legyen. A feleségnek is megvoltak persze az aznapi bosszúságai a gyerekekkel és a háztartással. Beszélni szeretne ezekről valakivel, egy kis tereferére vágyik. Agyonhajszolt férje azonban alig vet oda egy-két szót Az átlagos nő elképzelni sem tudja férje gondjait. A férj titkárnője jobban megérti őt, mint a hitvese. Korábban soha nem beszéltem ilyen nyíltan ezekről a kérdésekről. Még bajba keverem itt magamat, főként a nőknek nem tetszik majd, amit mondok. - A nők a lelkük mélyén jóval durvábbak a férfiaknál. Badarság a gyengébbik nemnek nevezni őket. Azt ajánlom férfitársaimnak, különösen attól az angyalarcú fajtától óvakodjanak, amelyik folyvást védtelennek és gyámoltalannak tetteti magát, és vékonyka hangon csicsereg. Ezek a legszívtelenebbek mind közül. De a csöndes, szelíd nőkkel szemben is tanácsos résen lenni, ezektől minden kitelik. "Lassú víz partot mos" - mondja a közmondás, s különösen igaz ez a nőkre. Tudom, rosszmájúságnak tűnhet, amit mondok, de a csöndes nők mindig tartogatnak számunkra valami meglepetést, ha egyszer rászánjuk magunkat, hogy a lelkük mélyére ássunk. Ne higgyenek a beszédes nőknek sem, mert a csicsergésük félrevezető. A férfiak jobbára azért fecsegnek, mert így hárítják el, hogy lényeges dolgokról kelljen beszélniük. A bőbeszédű nő keveset gondolkodik. A nők bizonyára cinikusnak neveznek és utálnak majd az őszinteségemért, Mégsem rejthetem véka alá, hogy alapvető ösztönük a férfi megszerzését diktálja A férfiakat pedig arra sarkallja a maguk ösztöne, hogy amíg tehetik, megszöknek üldözőik elől. A gyorsan futó állatok ösztöne ez: izmaik ruganyosságát használják föl a menekülésre. A nő azt a férfit tartja legtöbbre, akit egyetlen nőtársa sem volt képes zsákmányul ejteni. Az olyan férfi, aki minden női bájnak rabja lesz, nem igazán értékes préda. Ha egyszer aztán a nő megkaparintotta a kiszemelt férfit, nem engedi ki a markából, és egyetlen más nőstényt sem enged a közelébe. Ez természetes és szükségszerű, hisz a férfiúi természet félrelépésre, majdan újbóli menekülésre csábít, már ha erre a férfinak módja van egyáltalán. - Iszonyú nehéz megértetnem az emberekkel a gondolataimat! Ennek az az oka, hogy a világon minden lélektani kijelentésnek az ellenkezője is igaz. De hát a természet ilyen bonyolult. Ott van például az a sok, igazán férfiasnak mondható férfitársam, akik pontosan tudják, milyen nő kell nekik. Ha egyszer megszerezték az ideális nőt, rá se néznek másra. Az ilyen férfiak rendszerint olyan párt választanak, akit alaposan szemmel kell tartaniuk, mivel ez a fajta nem ül meg a fészke mélyén. Ha a férfi nem vigyáz, hoppon marad, mert a nő időnként magánportyákra indul a fészek pereméről, ahol rendszerint illegeti magát. - A nő a szerelemben teljesedik ki. A párkapcsolat olyan számára, mint a levegő, és amikor ezzel bajok vannak, zsémbessé és kötekedővé válik; ez a viselkedés annyira elhatalmasodhat rajta, hogy váláshoz vezet. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy a férfi-nő kapcsolatban üdvözlendő a béketűrés. Ellenkezőleg, bizonyos mértékű feszültségre szükség is van egy emberpár hétköznapjaiban, különben a házaséletük sínyli meg, de nagyon. - Egyszer tanácsot kért tőlem egy "álom-pár". Valami elromlott közöttük. Elnézve őket azon töprengtem, mi hozhatta őket hozzám. Szemlátomást tökéletesen illettek egymáshoz, és mint rövidesen felfedeztem, az élet amúgy is minden jóval elhalmozta őket Végül aztán rájöttem, épp az a baj, hogy túlságosan is összepasszolnak. Ez minden feszültséget kiküszöbölt intim kapcsolatukból. Annyira egyetértettek mindenben, hogy a dolog unalmassá vált - és ez legalább olyan kellemetlen, mint a másik véglet, a jellemek teljes összeférhetetlensége. - Figyeljük meg, hogy is van ez a mindennapi életben? Érdekes lehet-e egy olyan beszélgetés, ahol az ember előre tudja, hogy beszélgetőtársa mindennel egyetért majd, amit mondani szándékozik? Mi értelme van bármit is megvitatni, ha az érintett feleknek egyezik a meggyőződése? Ez megöli a vita lehetőségét, hisz hiányzik az azt létrehívó villamos feszültség. Ha tudom, hogy a másik ugyanazt gondolja, mint én, ugyan minek nyissam ki a számat? Nincs tehát miről szót váltanunk. - Jóval érdekfeszítőbb és termékenyebb a vita nézetkülönbségek esetén. Magam sem kedvelem az olyan vitaesteket, amikor mindenki egyetért velem a hallgatóságból - ilyenkor nincs legyűrendő akadály, nincs feszültség, nincs ösztönző eszmecsere. A véleménykülönbségek gyümölcsözőek lehetnek, amiként a veszekedések is. Ezek útjában állnak az egyetértésnek, ezért csak bizonyos erőfeszítéssel küzdhetjük le őket. A természet szellemileg, erkölcsileg és testileg is végletesen különbözőre alkotta a férfit és a nőt, hogy valóban párjukra akadjanak egymásban. Ez pedig feszültségeket szül. - Ha a férfi és a nő egyformák lennének, holtpontra jutna a kapcsolatuk, s elnéptelenedne a Föld Egy lapályon nem folyik a víz, hisz nincs hova tartania; poshadt állóvíz az ilyen. Energiát csak ellentétek termelhetnek - fent és lent szembenállása. Bizonyos szintkülönbségnek is lennie kell, és minél nagyobb ez, annál sebesebb a folyó sodra. - A magam részéről borzadok a nagyon szép nőktől. A szép nő lényében hordozza a csalódást; nem lehet az úgy, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. - A férfiakban még ritkábban párosul szépség és szellem. Egy jó kiállású férfi esze a vonzó test függelékévé fokozódik le. - Mikor elvonulok vidéki remeteségembe, azt teszem, amire kedvem szottyan. Írogatok, festegetek, időm nagy részében azonban szabadjára engedem a gondolataimat. (Frederick Sanda, a népszerű angol újságíró, a londoni Daily Mail külföldi tudósítója interjút készített Junggal Küsnachtban, s az anyagot öt írásból álló cikksorozatban tette közzé lapjában 1955. április 25. és 29. között Jung a megjelenés előtt elolvasta és jóváhagyta a szöveget A cikkeket Sands a Jung kijelentéseiből vett provokatív címekkel fejelte meg - "To Vall Women the Weaker Sex is Sheer Nonsense", "You Must Quarrel to Be Happy" stb. 1961. szeptember l0-én, három hónappal Jung halálát követően az első két cikk anyagát átrendezve "The Trouble With Women" címmel jelentette meg több amerikai napilap - a Washington Post, a New York i Journal, az American Weekly stb. - vasárnapi melléklete. "Ez volt az utolsó interjú, amelyet ez a szálegyenes tartású, száznyolcvan centiméter magas, fürge mozgású öregember valaha is adott - s bizonyos értelemben mind közül ez a legjelentősebb. Röviddel ezután... elhunyt nyolcvanöt éves korában" - írta Sands.
Mi az 1955-ös szövegváltozatot közöljük az újságíró megjegyzései¬nek kihagyásával és Jung szövegének csekély mértékű rövidítésével.)
