Vörös - vérvörös - hajnalvörös - életvörös - halálvörös
2010.12.08. 08:36 Donna (Cara)mba
17 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://offos.blog.hu/api/trackback/id/tr632501313
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
guma 2010.12.09. 21:54:22
Donna! a zene jó :)))
és nem fagyott le semmi!
csak ritkán jöttünk eddig is DDDDDDDD
és nem fagyott le semmi!
csak ritkán jöttünk eddig is DDDDDDDD
szorokin · http://quauaua.tumblr.com 2010.12.11. 23:35:28
jósááág :)
meg köllött keresnem a szövegét.
meg köllött keresnem a szövegét.
szorokin · http://quauaua.tumblr.com 2010.12.11. 23:38:16
Quimby - Legyen vörös
Hajnalban felkeltem, vécére indultam így volt.
Az előszobában kábultan hevert egy lány.
Néztem, hogy ruhája véres vagy csak vörös pezsgő.
Életem, látom te véletlen itt maradtál
Alányúltam, de most tényleg nem gondoltam rosszra.
Karomba vettem és a díványra fektettem őt.
Ő azt álmodta, hogy jó lenne ha valaki hozna
Még egy kis vért vagy egy pohárka vörös pezsgőt.
Refr.
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
Mint a hajnal alja,vörös,
Legyen minden, legyen vörös!
Hát fogtam magam és kibattyogtam
A szemközti éjjelnappali közértbe;
A polcról levettem egy üveg francia pezsgőt,
Aztán visszasétáltam, és látom ám,
Hogy a lány a szoba közepén táncol egy késsel,
És én pezsgővel kínáltam őt
Mire ő:
Refr.
Felrobban a Nap, a Hold;
A fejünk felett meghasad az ég;
Hányszor mondjam neked baby,
Hé, hé, legyen már elég!
Arany csőrű héják köröznek,
ez már a vég!
Refr.
Hajnalban felkeltem, vécére indultam így volt.
Az előszobában kábultan hevert egy lány.
Néztem, hogy ruhája véres vagy csak vörös pezsgő.
Életem, látom te véletlen itt maradtál
Alányúltam, de most tényleg nem gondoltam rosszra.
Karomba vettem és a díványra fektettem őt.
Ő azt álmodta, hogy jó lenne ha valaki hozna
Még egy kis vért vagy egy pohárka vörös pezsgőt.
Refr.
Nekem mindegy, csak a színe legyen vörös,
Mint a hajnal alja,vörös,
Legyen minden, legyen vörös!
Hát fogtam magam és kibattyogtam
A szemközti éjjelnappali közértbe;
A polcról levettem egy üveg francia pezsgőt,
Aztán visszasétáltam, és látom ám,
Hogy a lány a szoba közepén táncol egy késsel,
És én pezsgővel kínáltam őt
Mire ő:
Refr.
Felrobban a Nap, a Hold;
A fejünk felett meghasad az ég;
Hányszor mondjam neked baby,
Hé, hé, legyen már elég!
Arany csőrű héják köröznek,
ez már a vég!
Refr.
Horizont 2010.12.12. 10:15:16
@szorokin:
Hát igen a Quimby-nek olyan, de olyan szövegei vannak!Költészet!
Hát igen a Quimby-nek olyan, de olyan szövegei vannak!Költészet!
Donna (Cara)mba 2010.12.12. 10:40:52
Ma itt kezdtem, a régi, őskocsmában.
Nem sok írnivalóm van, illetve van sok minden az életemben, amit nagyon nem akartam, amitől féltem, és nem hívtam az életembe, de amitől félünk és nem hívjuk: az JÖN!
Hamarosan elkezdődik a cégünk elleni csődeljárási hercehurca.
Nem tudom, hogy bírom majd lelkileg.
SRÁCOK/LÁNYOK: ERRE NEM KELL REAGÁLNI, mert olyan nehéz ezt az egyik félnek elmondani, a másik félnek, aki nem tehet mást, mint passzívan olvassa: roppan kellemetlen teher, amivel nem tud mit kezdeni.
Ezt csak azért írom le, hogy ha nem vagyok, éppen hullára kimerült vagyok és már nincs energiám bejárni egyik kocsmába se.
De ha tudok, jövök!
Nem sok írnivalóm van, illetve van sok minden az életemben, amit nagyon nem akartam, amitől féltem, és nem hívtam az életembe, de amitől félünk és nem hívjuk: az JÖN!
Hamarosan elkezdődik a cégünk elleni csődeljárási hercehurca.
Nem tudom, hogy bírom majd lelkileg.
SRÁCOK/LÁNYOK: ERRE NEM KELL REAGÁLNI, mert olyan nehéz ezt az egyik félnek elmondani, a másik félnek, aki nem tehet mást, mint passzívan olvassa: roppan kellemetlen teher, amivel nem tud mit kezdeni.
Ezt csak azért írom le, hogy ha nem vagyok, éppen hullára kimerült vagyok és már nincs energiám bejárni egyik kocsmába se.
De ha tudok, jövök!
Donna (Cara)mba 2010.12.12. 10:48:40
Volt egy álmom (már nevetek kínomban, mert az I had a dream híres-hírhedt történelmi mondat jutott eszembe - nem nagyon vagyok ma komplett:(
Szal ma éjjel álmodtam.
Nagyon banális az álom, de sokat akart közölni velem, az bizonyos.
Ezt álmodtam:
Egy parfümériában választok magamnak parfümöt. Az eladó ad mintákat, spray-jel a kezemre a különféle illatokból. Hol ez tűnik úgy, hogy jó, hol amaz, de nem tudok választani.
Annyira kínosan nem tudok választani, nem tudok dönteni, hogy már kínos eladónak, nekem, én pokolian szenvedek, és szeretnék már rábökni akármelyikre, csak szabaduljak az egyre kínosabban hosszúra nyúló procedúrától. Határozok: ez, ez jó lesz. Aztán érzem bizonytalanul, hogy mégse. Kidobom a pénzt, és nem leszek vele elégedett, és hosszú ideig kell majd használnom - vagyis hát elviselni a rossz döntésem következményeit.
Újból nekiállok a válogatásnak. Megint megismétlődik az előbbi döntésképtelenségi szakasz.
Aztán újra, és talán még megint újra. Nem tudom, nem emléxem, hányszor játszom el ugyanezt, egyre rosszabb feltételek mellett (egyre türelmetlenebbek az eladók, morcosabbak, stb.)
Szal ma éjjel álmodtam.
Nagyon banális az álom, de sokat akart közölni velem, az bizonyos.
Ezt álmodtam:
Egy parfümériában választok magamnak parfümöt. Az eladó ad mintákat, spray-jel a kezemre a különféle illatokból. Hol ez tűnik úgy, hogy jó, hol amaz, de nem tudok választani.
Annyira kínosan nem tudok választani, nem tudok dönteni, hogy már kínos eladónak, nekem, én pokolian szenvedek, és szeretnék már rábökni akármelyikre, csak szabaduljak az egyre kínosabban hosszúra nyúló procedúrától. Határozok: ez, ez jó lesz. Aztán érzem bizonytalanul, hogy mégse. Kidobom a pénzt, és nem leszek vele elégedett, és hosszú ideig kell majd használnom - vagyis hát elviselni a rossz döntésem következményeit.
Újból nekiállok a válogatásnak. Megint megismétlődik az előbbi döntésképtelenségi szakasz.
Aztán újra, és talán még megint újra. Nem tudom, nem emléxem, hányszor játszom el ugyanezt, egyre rosszabb feltételek mellett (egyre türelmetlenebbek az eladók, morcosabbak, stb.)
Donna (Cara)mba 2010.12.12. 11:01:30
@Donna (Cara)mba: Az álom közben, álmomban is és a valóságban is kegyetlenül szenvedek, mert "alvásomban is" tudatában vagyok az egyre képtelenebb helyzetnek: a döntésképtelenségemnek.
Szóval tényleg duplán, két idősíkon szenvedek: álmomban, az irreális idősíkon, és a valóságban is, mert álmom közben ébren is vagyok, tudatos is vagyok.
Nagyon rossz az ébredésem. Nem tudom, felkeljek-e egyáltalán.
Ad 1): nem tehetem meg, hogy a "köztes létben" maradjak: se ne aludjak és álmodjak, de fel se kelljek, mert ha visszaalszom, jön az álom, a rettegett, és elhanyagolom a reggeli teendőimet.
Ad 2) Nincs köztes lét. Csak álom vagy ébrenlét. Választanom kell, ténylegesen döntenem: ez nem álomszimbolika, hanem már a reggel.
Nem tudom visszadani az iszonyatot. Nem tudom visszaadni azt az iszonyatot se, hogy tudom, miközben dől rám minden, egyre erőtlenebb vagyok, még rá kell jönnöm újból és újból arra, amit úgyis rég tudok: nem tudtam egész életemben dönteni.
Közben kutya várja a reggelit, befagyott a vize, hideg van, csúszik az út, a férjem türelmetlen és ideges, jó oka van neki is mindkettőre.
Ez a reggeli valóság, ami elől menekülnék, de az álom is kivet már, nem ringat.
Noszogtat.
És összecúszik az idő, összecsúsznék én is végleg, de ahhoz még erős vagyok, hogy azt mondjam: ámen.
A szenvedés ideje jön rám. Amit elmulasztottam időben döntéseket, azok is dupla erővel térnek vissza hozzám, és nem látok se kiutat, nem látok irányt, csak egy soha véget nem érő, statikus szenvedésnek élem meg az életem.
És iszonyat: annyira nem várom a karácsonyt. Igazából rettegek tőle.
De majd elmúlik ez is.
Szóval tényleg duplán, két idősíkon szenvedek: álmomban, az irreális idősíkon, és a valóságban is, mert álmom közben ébren is vagyok, tudatos is vagyok.
Nagyon rossz az ébredésem. Nem tudom, felkeljek-e egyáltalán.
Ad 1): nem tehetem meg, hogy a "köztes létben" maradjak: se ne aludjak és álmodjak, de fel se kelljek, mert ha visszaalszom, jön az álom, a rettegett, és elhanyagolom a reggeli teendőimet.
Ad 2) Nincs köztes lét. Csak álom vagy ébrenlét. Választanom kell, ténylegesen döntenem: ez nem álomszimbolika, hanem már a reggel.
Nem tudom visszadani az iszonyatot. Nem tudom visszaadni azt az iszonyatot se, hogy tudom, miközben dől rám minden, egyre erőtlenebb vagyok, még rá kell jönnöm újból és újból arra, amit úgyis rég tudok: nem tudtam egész életemben dönteni.
Közben kutya várja a reggelit, befagyott a vize, hideg van, csúszik az út, a férjem türelmetlen és ideges, jó oka van neki is mindkettőre.
Ez a reggeli valóság, ami elől menekülnék, de az álom is kivet már, nem ringat.
Noszogtat.
És összecúszik az idő, összecsúsznék én is végleg, de ahhoz még erős vagyok, hogy azt mondjam: ámen.
A szenvedés ideje jön rám. Amit elmulasztottam időben döntéseket, azok is dupla erővel térnek vissza hozzám, és nem látok se kiutat, nem látok irányt, csak egy soha véget nem érő, statikus szenvedésnek élem meg az életem.
És iszonyat: annyira nem várom a karácsonyt. Igazából rettegek tőle.
De majd elmúlik ez is.
Donna (Cara)mba 2010.12.12. 11:03:05
Elnézést a fenti iszonyatosan személyes-személyeskedésért. Csak szerettem volna valahogy elmagyarázni, ha nem vagyok köztetek, akkor is vagyok.
Szeretettel puszillak mindőtöket:
Donna, a (rém)álmodó:)
Szeretettel puszillak mindőtöket:
Donna, a (rém)álmodó:)
szorokin · http://quauaua.tumblr.com 2010.12.17. 22:41:58
@Donna (Cara)mba:
"Csak álom vagy ébrenlét. Választanom kell"
vagy nem álmodni. én pl szoktam ilyet.
hmmm
pl
mi a jobb, ha van az embernek egy rossz kapcsolata, vagy ha nincs?
mi a jobb, ha az ember rosszat álmodik, vagy nem álmodik ?
...
ha az ember ordít a lába fájdalmától, vagy ha már amputálták a lábát ?
"Csak álom vagy ébrenlét. Választanom kell"
vagy nem álmodni. én pl szoktam ilyet.
hmmm
pl
mi a jobb, ha van az embernek egy rossz kapcsolata, vagy ha nincs?
mi a jobb, ha az ember rosszat álmodik, vagy nem álmodik ?
...
ha az ember ordít a lába fájdalmától, vagy ha már amputálták a lábát ?
Donna (Cara)mba 2010.12.18. 12:26:48
@szorokin: Az álomtalanság - bocsánat a fellengzősnek tűnő szóért - kegyelmi állapot lehet néha.
De azt vagy kapod, jön, vagy nem tudsz mit tenni, és jönnek az árnyak ébren és álmodban. Kivédhetetlenül.
Ezért próbálom meg a lehetetlent is: megmaradni az álom és ébrenlét semmi mezsgyéjén.
Csakhogy ott nem lehet huzamosabb ideig tartózkodni.
1) Az egy pengeél.
2) Egy mezsgye.
3) Egy kötél a magasban, amin táncolsz.
1/a: Nem bírod sokáig, belédvág, belédhasít, öntudatra hoz, ha akarod, ha nem.
2/a: Keskeny, nagyon, hol egyenes, hogy kanyarog,előbb vagy utóbb letántorodok róla. Nem lehet megmaradni rajta és csak lépni, tenni egyik lábad a másik elé, úgy, hogy soha ritmust sem vétesz.
3/a Ha kötéltáncos lennék, akkor is valamikor a talajon kell landolni.
Persze nem mindegy, hogyan.
Nálam valahogy így...
De azt vagy kapod, jön, vagy nem tudsz mit tenni, és jönnek az árnyak ébren és álmodban. Kivédhetetlenül.
Ezért próbálom meg a lehetetlent is: megmaradni az álom és ébrenlét semmi mezsgyéjén.
Csakhogy ott nem lehet huzamosabb ideig tartózkodni.
1) Az egy pengeél.
2) Egy mezsgye.
3) Egy kötél a magasban, amin táncolsz.
1/a: Nem bírod sokáig, belédvág, belédhasít, öntudatra hoz, ha akarod, ha nem.
2/a: Keskeny, nagyon, hol egyenes, hogy kanyarog,előbb vagy utóbb letántorodok róla. Nem lehet megmaradni rajta és csak lépni, tenni egyik lábad a másik elé, úgy, hogy soha ritmust sem vétesz.
3/a Ha kötéltáncos lennék, akkor is valamikor a talajon kell landolni.
Persze nem mindegy, hogyan.
Nálam valahogy így...
szorokin · http://quauaua.tumblr.com 2010.12.18. 13:37:55
@Donna (Cara)mba
"Az álomtalanság - bocsánat a fellengzősnek tűnő szóért - kegyelmi állapot lehet néha."
nem néha pedig
a vegetálás időszaka, amikor az ember élőhalott, nem a zombisan viccesre gondolok, hanem a félig halott létre.
írtam vegetálás, tehát kb ahogy egy növény képes beszélgetni egy emberrel.
"Az álomtalanság - bocsánat a fellengzősnek tűnő szóért - kegyelmi állapot lehet néha."
nem néha pedig
a vegetálás időszaka, amikor az ember élőhalott, nem a zombisan viccesre gondolok, hanem a félig halott létre.
írtam vegetálás, tehát kb ahogy egy növény képes beszélgetni egy emberrel.
Donna (Cara)mba 2010.12.18. 20:05:22
@szorokin: Igen, a "nem néha" valóban lehet az élőhalál állapotnak színtiszta kikristályosodott állapota.
Az maga a borzalom. Az iszony.
Mentsen meg Téged Isten, Ember, Ördög - bárki, bármi, ha ilyen állapotban lennél egyszer...
Szívből kívánom.
Ne, ne legyen "hideg kőpokol" se kint - se bent.
Az maga a borzalom. Az iszony.
Mentsen meg Téged Isten, Ember, Ördög - bárki, bármi, ha ilyen állapotban lennél egyszer...
Szívből kívánom.
Ne, ne legyen "hideg kőpokol" se kint - se bent.
Donna (Cara)mba 2010.12.19. 10:11:22
@szorokin: Igen, tudom, érzem. Ebből próbáltunk "kilökni", mint egy hóban rekedt autót.
De ez nem így megy.
És ha az ember mélyen van, szeretet sem tudja megérinteni. Legalábbis magamról állíthatom. Tudom. Próbáltam. Olyankor magamba kucorodok.
Nem tud befogadni ilyenkor az ember semmit. Csak a magányt és a Semmit, vagyis képletesen a Halált fogadja csak be.... Képtelen más befogadásra, hiszen ép itt az egyik fájós pontja.
Ha az ösztönöd erős, akkor - mint a hullámvasút - néha feldob, kidob ebből az állapotból.
Én eddig 1221-szer felálltam:) Most jön majd az 1222-ik felállásom, ha sikerül.
Eddig sikerült.
Félek a haláltól, tudom, szemeztem én már soxor vele:)
Aztán én meg csak tukmáltam rád a magam-módja szeretetet, amikor te másban voltál, valami/valaki más kellett volna.
De én azt nem tudtam "szállítani".
Ezen még én is külön szenvedtem:)
A fene a megmondhatója, minden, számomra idegesítő dolgoddal, mégis miért ragaszkodom Hozzád...
Persze, hogy tudod, hogy az intelligencia és a műveltség elbűvöl, elvarázsol;)
De ez nem így megy.
És ha az ember mélyen van, szeretet sem tudja megérinteni. Legalábbis magamról állíthatom. Tudom. Próbáltam. Olyankor magamba kucorodok.
Nem tud befogadni ilyenkor az ember semmit. Csak a magányt és a Semmit, vagyis képletesen a Halált fogadja csak be.... Képtelen más befogadásra, hiszen ép itt az egyik fájós pontja.
Ha az ösztönöd erős, akkor - mint a hullámvasút - néha feldob, kidob ebből az állapotból.
Én eddig 1221-szer felálltam:) Most jön majd az 1222-ik felállásom, ha sikerül.
Eddig sikerült.
Félek a haláltól, tudom, szemeztem én már soxor vele:)
Aztán én meg csak tukmáltam rád a magam-módja szeretetet, amikor te másban voltál, valami/valaki más kellett volna.
De én azt nem tudtam "szállítani".
Ezen még én is külön szenvedtem:)
A fene a megmondhatója, minden, számomra idegesítő dolgoddal, mégis miért ragaszkodom Hozzád...
Persze, hogy tudod, hogy az intelligencia és a műveltség elbűvöl, elvarázsol;)
