Szonett2:
Villám gyorsasággal múlnak a percek,
hatalmas, mindent magába temető,
világmozgató, szilaj, ősi erő,
a természet napóráján. Ám henceg,
ki e komor ketyegéstől nem retteg
mondván: létünk búját-baját elfedő,
éltünk nyűgét bús keblére ölelő
szelíd társ, a közelgő Sötét Herceg.
De előttem álló fogyó út porát
félve felvernem felesleges neked,
mint gazda sem önti ki idős borát.
Hisz halált győző ereklyévé veled
átélt ritka, pajzán órák gyöngysorát
az idő teszi mit élek nélküled.
A cím nem túl fantáziadús, dehát ez van...:)