Ezt ti kapjátok. Modor Tibi meg rághatja a kefét, míg szépen nem kéri. Naszóval, láttam egy videót, ami a műfajbeli modorosság teljes tárházát tartalmazza. Most tekintsünk el attól, hogy 1980-akárhányban készült, a csajok így néztek ki, a pasik meg úgy. Ruha jobbra, eszméletlen hajak balra. Hogy is néz ki egy modoros gitárhős videója? Tessék:
1987, Stockholm vagy valami random svéd nagyváros
Hősünk egy banda gitárosa. Buli után letisztogatja hangszerét, szépen óvatosan belerakja a tokba, beszíjazva, hogy biztonságban legyen. És elindul haza. Nade. Utcán belebotlik egy -akkori mércével- igencsak dekoratív hölgyeménybe. Férfiból van a szentem, hát leragad a tekintete. Illetve, néhány dologgal ellentétben, a figyelme is lelankad. Csak erre vár egy motorbiciklis zsivány, aki azzal a svunggal fel is kapja a gitártokot hősünk mellől és elhajt vele az éjszakába. Megfosztva hősünket "szívszerelmétől". /Mert ugye kár is firtatnom, hogy egy valamire való gitáros hozzá van nőve a hangszeréhez: becézgeti, babusgatja, mint egy nőt, nevet ad neki -SZIGORÚAN nőit-, sőt egyes elvetemültek még be is merészelik vallani, hogy gitározás közben úgy érzik magukat, mintha egy nővel lennének együtt, in coitus/ A videóhoz visszatérve. A hölgy pillantása is megérne néhány Arany Szuronypuska díjas ConTeo posztot arra nézve, vajh mennyi szerepe lehetett a galád bűntényben. Ugyanis ez indítja el hősünk kálváriáját. A várost járva random embereknek mutogat egy Polaroidot Fender Strato márkájú szívszerelméről. Kérdem én, miért csak a gitárlapról van képe? Miért nem mindjárt egy közös kép, pl. mikor éppen vadul szólózik rajta. Mindegy. A lehetséges információforrások is érdekes képet mutatnak: útszéli pillangók /szvsz haver, ez nem a Crazy Mama a Gubacsi úton, OTT tudnának felvilágosítást adni a hölgyemények elkallódott hangszerügyben/ egy orgazda /hiába keresi a herceg a zsúfolt szobában, egyikre se illik az üvegcipellő/ gonosz antikvárius néni /vasorrú bába reloaded/ Közben a feszültségkeltés kedvéért rendületlen megy és megy, fel s alá. És, mivel gitárosvideó, legfőképpen gitárosoknak (meg akik annak képzelik magukat), az adott hangszer széles skáláján legeltethetjük a szemünket. Formai, színbeli, és legfőképp ÁRbeli sokszínűség van itt, kérem szépen! Néha felbukkan a rabló a kis, zászlós motorján. Elég bénán sikerül érzékeltetni, hogy hősünk kergeti végig a városon. De, végül utoléri. Pont miután az megszabadult terhétől. Gyerekek is nézik, úgyhogy véres-beles jelenetek kimaradnak, a tolvaj angolosan eliszkol. Hősünk pedig beveti magát a boltba. A tulaj, öreg szivar, a képet meglátva, felderült képpel egy ukulelével (?) próbálja kiszúrni dicső lovagunk szemét. Aki viszont átlát a szitán, és erősen mutogat a polcon heverő dolog iránt. Snitt. Tomboló tömeg. Elkezdődött a koncert. Snitt. Az ő gitárja!!!! Csakhogy. Nem lesz ám olcsó. Öreg tata szemét nem lehet holmi bóvli karperecekkel, lengyelpiacos órákkal kiszúrni. Neki akkor is hősünk gimis futballdzsekijére fáj a foga.(ezek a svédek....) A kisherceg odaadja neki, kb. mintha a fogát húznák, olyan arckifejezéssel. Hogy a tinilányok újra felsikkanthassanak, a passzentos fekete selyemingje láttán. Utolsó próba is megvolt. Node most aztán spuri. Fénysebességgel át a városon. És lám, PONT a belépőjekor esik fel a színpadra, kivágva egy olyan szólót, hogy az összes gitárostanonc maga alá csinál az örömtől. A herceg és Margitka pedig boldogan éltek, és tették a bulikat még fergetesebbé ever after.
Fanyalgóknak: kritikák csak azokból a dolgokból születnek, amik kivívják a kritika írójának elismerését
