Szia, szép jónapot, Szorokin! A te "jelenléted nyomát" fedeztem fel ma reggel a blogon! Örültem neked is és a dalnak is, amit feltettél. Sokszor bizonytalanodok el utólag, mikor már publikálok valami ósdiságot, hogy ugyanmá', kérem, kit érdekel ez ma már?
De aztán mindig kellemes visszaigazolást kapok arról, hogy nem csak az én személyes mániám elmúlt korok (amikor még egyikőnk sem élt azok közül, akit itt írogatunk a blogon) felelevenítése. Nekem ez amolyan lelki archeológia:)
Utaztam életemben, nem sokat, nagyjából annyit, amennyit vártam az életemtől. A múzeumok kevésbé nyűgöztek le (2-3 kivételével), mint inkább az in situ helyek. Sokat bosszantottam ezzel a hóbortommal családomat. Ezek a helyek többnyire kopárak, kövek, sziklák, nap ami belefér, és csodás, mesélő, valahai emberi kéz érintette tárgyak, utcák, terek, sírok, templomok maradványai. Nekem is mindent meg kellett érintenem, mert "én akkor nem akkor éltem, hanem amikor az a hely még élt, virult, nyüzsgött", néhány száz vagy ezer évvel azelőtt. Furcsa lehet ez, belátom, annak aki ezt nem érti, érzi.

Ez a dal nekem a második világháború és minden volt vagy leendő háború. Nem érdekel, ki "sajátította ki", nekem ez örökké eleven érzelem.

Nem vagyok egy bőgős fajta, a sírást ritka pillanatokban engedem meg magamnak, mert luxusnak tartom, mármint a magam számára (ezzel a fegyelmezett vonásommal nembélieim között ritka vagyok). Ez már így marad, így nevelődtem.
De most, ma, könnyek gördültek ki a szemem sarkából. Nem is tudom miért, illetve olyan hosszú lenne megírni, hogy azt már nem is érdemes papírra vetni.

A lényeg: nagyon-nagyon szeretem ezt a dalt angolul és németül is. Régen sokat dúdolgattam (akkor még eleven voltam), többek között a Sag wo die Soldaten sind-et is.

Azt hiszem, itt abbahagyom a mondókám, mert tényleg túl messzire vinne - nem titkokhoz, hanem leglényegemhez. Az meg már másnak nem annyira érdekes történet. Arról szólna, hogyan lehet elrontani az életet. De mindenki úgyis csak a saját tapasztalataiból tanul. Ez tapasztalat;-)

Eleven jó hetet kívánok mindönkinek! :))

@miről van itt nagybasz0: Téged nem féltelek, te eleven vagy, mint egy csík. Asse tudod mi az a szomorú kórság (deprimáltság);-DDDDD
Csak vígan csajozol a világba', oszt' jónapot;D
Mit tudsz te az élet árnyoldalairól?;))))))))

@Donna (Cara)mba: Jáh! Trallala, trallala... ;))

@Donna (Cara)mba:

"De most, ma, könnyek gördültek ki a szemem sarkából."

örülök, h részt vehettem a katalizálásában :)))

ilyenek miatt érdemes élni.

@Donna (Cara)mba:

"Ez a dal nekem a második világháború és minden volt vagy leendő háború. Nem érdekel, ki "sajátította ki", nekem ez örökké eleven érzelem."

van néköm egy másik dal is, ami ue-t jelenti néköm :))
és ...épp Marlene dal az is. :))

hihi

no mingyáá lesz 1 poszt, megérdemli.

@szorokin: Nem volt könnyű dolgod;-D Engem nem sokan láttak sírni:)
A fiam is úgy ismert meg, hogy én sohase bőgök, a férjem szintén.
Ez még gyerekkori muszáj-makacs önfegyelmezés. Olyan apám volt, aki nem tűrte a bőgést, azt külön büntette. Én meg makacs voltam, és ha agyonvert volna (ne hördülj fel, abban a korban még meglegyinthették a szülők a gyerekeket - apám meg mindig az iskolai eredményeimre, a szép, illedelmes beszédre és viselkedésre volt "beélesítve"), szóval azért kaptam néha kis fenyítést. Apám demokratikus ember volt: választhattam: a vonalzóval egy hatalmas tenyerest óhajtok, vagy 10 kisebbet. Én következetesen az 1 nagyot kértem, mert a 10 kicsit is kipróbáltam egyszer, de mégis, mintha összességében többre jött volna ki "latban":-D

Ma már mulatságos, akkor cseppet sem volt az. De tény, apám fegyelmezett különc volt és maradt egész életében. Ma már nem él. A fiamban folytatódik a fegyelmezettsége és makacssága. És korrektsége is.
Apám nagyon korrekt ember volt. Szeretetét soha nem tudta kimutatni, mert utálta az úgymond "érzelgősséget". Kimutatott érzelmeket csak anyámtól kaptam.
Így lettem összegyúrva valahogy...

@szorokin: Várom, úgyis hiányoltam már a posztjaidat:)

@Donna (Cara)mba:

hááát ez az apa hasonlít nagypapámra, anyám apjaként.
pl
"Szeretetét soha nem tudta kimutatni"
talált. süllyedt.

@szorokin: Ha az ember leányának ilyen az apja, annak bizony kihatása van a lány lelkivilágára. Döntő befolyása.
Aztán úgy jött ki a sor, hogy nekem meg fiam született, a fiúkra meg az anya gyakorol mélyebb lelki hatást, úgy nagyvonalakban.
Mivel általánosítok, nem feltétlenül történik így minden egyes esetben, de gyakori.
Olyan sorszerűség volt abban, hogy fiam született.
Ő is különc, okos - érdekes kölök, mit mondjak?;-D
Mindent átadtam neki, amit apámtól kaptam. Még a szorongásra való erős hajlamot is:(
De a fiam tényleg hihetetlenül fegyelmezett és intelligens, sokoldalú.
Amúgy nem tudom a korotokat, csak a tiedet, de meglepődök, milyen intelligens például Pimpalini is. Őt fiatalnak gondolom. A Mérnöknél bizonytalan vagyok:-D
Na,pletykáztam egyet, nem szép, tudom, de jól esett:)))))))

@Donna (Cara)mba:

az emberek átadják egymásnak generációrul gen-ra a nyomort és a szenvedést...

csak szülni kell gyerekeket, és már lehet is átadni, meghosszabbítani a nyomort..

asszem ez a (családi szocializációs cucc)a karma
törvényének egyik lényeges alapja...

@szorokin:

Someone born to endless night...:)

@pimpalini:

Bár nem hiszek az eleve elrendeltetésben. Mindenki változtathat a sorsán.

@szorokin: Igen, ez létezik valóban. Jung is írt erről. És ezeket tényleg egyszer egy szerencsés konstellációjú gyermek helyrezökkentheti, illetve helyére is teszi, megoldja egymaga generációk hosszú "karma-problémáját".
Aztán kezdődhet egy új, megint majdnem endless story...

@Donna (Cara)mba:

Vagyis az ember változtathat a sorsán, csak törölni kell, meg makacsul ragaszkodni, hinni.:)

@Donna (Cara)mba:

haajjj, biza.

@pimpalini: nem eleve elrendelés, hanem nehéz feladat, ...

pl cigánygyerek vagy és akkó büszke rád az anyád, ha börtönbe kerülsz, akkor leszel férfi...

na most ennek mi az ára ....
(ugye már meg is válaszoltam)

@szorokin:

Nem egészen: akkor vagy férfi, ha eltartod a családod, s ha börtönbe kerülsz, mert a családodat akartad eltartani, s ezért loptál, akkor tisztelnek. Vagyis ha a tartás működik dutyi nélkül is, a tisztelet jár.
Más kérdés, hogy nehéz. De nem lehetetlen.

@pimpalini: Pontosabban nem a sorsán változtat, hanem kezébe veszi a sorsát, felveszi a kesztyűt és megküzd azzal a feladattal, amit generációk nem tudtak megoldani tisztességgel. Rajta sor és ő elég erős is hozzá.

@pimpalini:

nem cigányországban.
büszke vagyok rád, mert börtönbe vagy (és az anyád vagyok)
(több helyen láttam hallottam olvastam illen anyai megnyilatkozásokat)

tyühajj

@pimpalini: Én meg hiszek az eleve elrendelésben, de ezt majd máskor, jó? Most már muszáj lesz abbahagynom a beszélgetést, mert nálunk ez késői időpontnak számít:( A munka, a fenébe, ami nem hivatásom, csak munka:(

Pedig olyan érdekes most a párbeszéd, alig győzök pötyögni...

De az eleve elrendelés kérdése megér egy estét. A változtatásod képessége és lehetősége adott, eleve elrendelt, és te azt végre fogod hajtani. Miközben mégis szabadon választasz az élet minden percében.

Szóval erről majd tartsunk "egy misét". Jó?

@szorokin:

Tudom. Legutóbb olyat hallottam, hogy a cigányasszonyok büszkék voltak börtönben ülő férjeikre, mert loptak, hogy eltarthassák a családot. Vagyis első volt a család, s csak második a törvény. Ergo törvényes éhenhalás helyett törvénytelen élet. Persze ez hosszútávon a társadalom eltemetéséhez vezet, bár ha jól belegondolunk, akkor nagyban is ez folyik, s olyan közegben is, ahol nem az éhenhalás a tét.

@Donna (Cara)mba:

Benne vagyok...:)

Amúgy az egyik kedvencem, a Törvényenkívüli Josey Wales megy a TCM-en...:)
Sajnos már a végét járja...:)

gyakorlatilag az avat/tesz téged férfivá, ha bevarrnak a kóterba...

ld
még harcosok klubját, ami erről (is) szól (h h lehetsz bizonyos időkben férfi)

@pimpalini: Jó éjszakát!

@Donna (Cara)mba:

Jó éjt itt is!

@szorokin:

Ez igaz.