kicsiny világunkat elhagyván belépünk a tér nyíltságába

mint amikor az ember fejéről leveszik a kalapot

mintha megszűnne a lehatároló bőr

eltűnik a határ és egybeolvad a mindenség

és egy ady-vers:

Misztérium

Csak az a mély és szent igazság,
Amit magába rejt a lélek,
Idétlen semmi, játszi hívság,
Amit leírok, elbeszélek.
Rendelteték, hogy néhány ember.
Tépődjék, sírjon mindhiába
S hogy meg ne értsék... Néhány ember
Ezernyi éve így csinálja...

Rendelteték, hogy dalba sírja
Néhány szegény bolond a lelkét
És hogy úgy sírja mindig dalba,
Hogy soha-soha meg ne fejtsék,
Hogy amíg jár-kél a világon,
Álmodozó bolondnak hívják,
Hogy a lelkét borítsa ködlő,
Dalokban zsongó, játszi hívság.

Óh, én tudom, hogy gyönge szómban
Csak gyáva vágy az, ami vadság,
Hisz lelkem minden pillanatja
Romlást hozó, csodás igazság.
Ködön keresztül, vaksötéten,
Meg nem fejtett titkokba látok
S átkozottként kell rejtegetnem
Ezer csodás, igaz világot.

Nagy éjeken szeretnék szólni:
Nem, nem birok tovább bilincset,
Nem, nem birok tovább titkolni
Ennyi világot, ennyi kincset.
Világrontó nyilatkozásnak
Égből lopott lángjától égek!...
...S miket leírok, elpanaszlok -
Csak szóba ömlő semmiségek!...

a többi le sincs szarva. az erkölcscsősz meredtnyakúak, az értelmezni képtelenek, kik gondolkodónak tartják magukat, de csak saját hibáikat rejtegetik. a proli tömeg, ki érteni rest. a vérrel büszkélkedő erőszakos. az ihlet híján lévők, kik magukat gondolják valakinek, közben csak értelmük mókuskerekét pörgetik, s igazságnak gondolják lázálmaikat.

ezek mind-mind nem számítanak.

"marad a hit, remény és szeretet"