Magyarország ismét megbukott. Vagyis pontosabban nem maga az ország a 93 030 négyzetkilométerével, hanem annak lakossága. Ugyan nem oly mértékben, mint mondjuk egyes agymosott nyugati országok, de azért az egyes osztályzat még az marad, ami.

A lényegre térve történt ugyanis, hogy az egyik kereskedelmi csatorna - már elfelejtettem melyik, bár nem is fontos - feltette a bölcs kérdést a nézők felé egyik szép és tanulságos riportja kapcsán: "Örülne-e Ön annak, ha a gyermeke híres modell lenne?"

Mielőtt rátérnék a végső eredményre, röviden meg kell jegyeznem, véleményem szerint mennyire beteg az a világ, ahol a televízióban értékként, s olyan teljesítményként értékelik a magamutogatás világában elért sikert - mely nagymértékben születési adottság, s csak másodkézből az egyéni kvalitások eredménye - melyre - a szájába rágott kérdésben is ezt sugallva - oltári büszke lehet a szülő. Hát nagyon beteg. Kurvára elfajzott, értékválsággal küszködő, külsőségekben tobzódó, globális világunk süllyedő Titanic-ján a XIV. Lajos korabeli tükör előtt csokornyakkendőt igazgató, debil hozzáállás. Olyan ez, amit nagyon nehéz, sőt, lehetetlen megszokni. Az ember nehezen kerülheti ki, mondjuk akkor, ha nincs tévéje, jelentősen szelektál az internet böngészésekor, s az újságokat is vigyázva veszi kezébe.

Egyszóval az eredmény 54 % igen lett. Ehhez igazán gratulálok. Magához a műsorhoz is, ámde ezt a fajta szart már megszokhattuk, így nem meglepő, hogy az a hír, hogy egy 15 éves magyar fruska sztár valahol Párizsban, s divatlapok címlapján pózolhat. De a lakosság véleménye azért érdekes, elgondolkodtató.

Persze lehet, hogy bennem van a hiba. Mert én aztán baromira nem örülnék neki. Igen. Én annak örülnék igazán, azt a rézfánfütyülőjét, ha a gyermekemből híres orvos, Nobel-díjas, vagy aközeli tudós, olimpiai bajnok sportoló, tehetséges művész, elismert építész válna! Vagy "csak" rendes, becsületes, családos ember. EMBER. Arra igenis büszke lennék. Még akkor is, ha tudom, hogy ez a mai világban nem eladható és nem hírértékű...