mint borostyán a házfalon hullnak alá könnyeim,gazdagon öntöznek kiszáradt szíveket,barátok, fejfák, koporsók végtelen sorában.ki földel el engem, ki kaparja ki sírom mélyét,s rabolja meg helyemért?miközben sírna, tudnia kell:csak fénybe temetkezem.minek az ásó, a kapa, a…