A tiszai ciánszennyezés és a lelátóról röpködő halaktól emlékezetes Magyarország-Ausztrália válogatott labdarúgó mérkőzés után azt hittem, nálunk ilyen esemény többé nem lesz. Hát tévedtem. Lett...

Valahogy úgy érzem, egy olyan világban élek, ahol hírnévre és töménytelen kakaóra, no meg elemes tűzoltóautóra éhes óvodások ész nélkül mindent tönkretehetnek, következmény nélkül játszadozhatnak más emberek életével, jövőjével, a természettel, a levegővel, a vizekkel, s minden olyan dologgal, mely előttük vidáman megvolt magában is, ám utánuk már nem biztos, hogy megmarad...

Most nem arra szeretnék célozni, hogy számoljunk le az alumíniumipar alapvető részét képező timföldgyártással, "csak" mert "véletlenül" átszakadt egy gát, és ennek során némiképp átalakult a vörösiszaptározó környezete, s mellette meghalt néhány ember. Tulajdonképpen az alumíniumgyártás a mai világban egy szükséges dolog, s voltaképp az sem rossz, hogy történetesen a hibázó cég 1100 fő alkalmazásával a korábbi évtizedek egyik magyar húzóágazatát a jelenben is működteti. Viszont jó lenne már, ha sikerülne elérni állami, európai (a világszint utópia) szinten, hogy legalább nálunk (a fejlett világban) ilyesmi ne történhessen meg. Kötelezzük már felelősségteljes és környezetbarát gazdálkodásra azokat a cégeket, amelyek működésük során nem kicsit terhelik meg környezetünket, a természetet, s mellékesen extraprofitot vágnak zsebre. S igen. Járjunk szigorúan a dolgok végére, ne a világ magyarsága, a magyar állam, vagy épp az EU erre vonatkozó kerete fizesse meg a károkat, a rekultiváció költségeit. Hanem azok a kapitalisták, akik még a szocializmusban tanulták meg azt a szabályt, miszerint bármit el lehet követni, az elvtársi kapcsolatok úgyis elsikálják a dolgokat, ők pedig még véletlenül sem felelősek semmiért sem. Maximum az a hülye gát, mert átszakadt, a természet, mert az meg hagyta, no meg a hülye emberek, mert ostobaságukban nem költöztek odébb...

Tehát összességében azt szeretném látni/hallani, hogy Tolnay elvtárs, Bakonyi elvtárs , meg a többiek szépen kinyitják a pénztárcájukat, akár magán, akár céges vonalon s megtérítik a károkat. Sőt. Szépen lapátot vesznek a kezükbe, s részt vállalnak a  szükséges talajcserében, kármentesítésben, személyes példamutatással az első sorokban. Elvégre nemcsak a jóból kell kivenni a részüket, az osztalékot kell felvenni, hanem a tevékenységükből származó rosszat, a felelősséget is be kell vállalni. Még ha nálunk  ez eddig nem is volt divat...

+

mandiner.blog.hu/2010/10/09/iszapar_a_segitseg_lehetosegei - itt együtt van az összes út/mód, h h segíthetsz.